Kábítószerek rövid kultúrtörténete
írta: Kenyeres Balázs
A kábítószerekről leginkább szorgosan hallgatunk, nem foglalkozunk vele, igyekszünk elhitetni magunkkal, hogy korunk drasztikusan növekvő „járványa” a mi családunkat, családtagjainkat nem érinti. Mára azonban nagyon sok fiatal kipróbálja az úgynevezett könnyű drogokat (pl. marihuana. másnéven: fű, cannabis). Egy ENSZ jelentés szerint a világ lakosságának 3 százaléka drogfogyasztó. Magyarországon mind a droghasználat, mind a drogterjesztés bűncselekménynek számít és akár 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Nem így volt azonban a régebbi, úgymond ősi időkben, a törzsi társadalmak korában, amikor az úgynevezett sámánok mint afféle kiválasztottak rendszeresen, ám rituális keretek között alkalmazták a különféle hallucinogén szereket (például az úgynevezett varázsgombát, vagy a peyote kaktuszból származó meszkalint). Ám ahogy az évszázadok követték egymást, változtak a kábítószerek is. A civilizált, polgárosodott és egyben iparosodott nagyvárosi tömegek úgymond „népbetegsége” lett a nagy méreteket öltő ópiumfogyasztás. Érdekes módon a modern-kori drogokat az orvostudomány fejlődésének köszönhetjük. Albert Hoffmann 1938-ban szintetizálta először a lizergsavból az LSD-t. Kezdetben gyógyászati célokra használták egészen 1966-os betiltásáig. Az 1960-as évek kemény fordulatot hoztak mind társadalmi mind politikai értelemben – a beatkorszak aranykorát élte, akárcsak a pszichedelikus szerek (pl. LSD).
A felpörgetett éjszakai élet magával hozta a pörgetőket, a kokaint, a heroint, a speed-et. És ahogy haladnak az évek, a kábítószerek is változnak. Változnak a fogyasztási szokások, a kultúra, amely körbeöleli, a fogyasztók, na meg maga a társadalmi nyitottság, amelynek így vagy úgy, de kezelni kell az ügyet.
